Tündérhegyi kirándulásom

Eltelt a várva várt 6.hét!!!
Ülhetek :-) persze egyelőre csak dynair párnán,de már ez is ünnep nekem!
Eleinte eldönthettem, h. állva vagy fekve eszem, nem volt kellemes.
Mondjuk nem is bírtam ülni, nagyon fájt, hasogatott az összes idegvégződésem
az ülőgumómon, a combhajlító izmaimnál, a vádlimnál...

Ilyenkor tudom értékelni,h. már mennyivel jobb a helyzetem :-) ülhetek,
könnyebben mozgok, elmúlt a fájdalmaim nagy része. A regenerálódás útján haladok folyamatosan előre!

Vasárnap családi kirándulást tettünk a "Tündérhegyre".
Mindenkinek azt mondtam, aki meglátogatott,h. szép időben nézzetek fel oda, biztos van ott egy kilátó,
hát nem volt.  :-O
Elindultunk a két könyökmankómmal botozva, mert már nem könyökmankózok, tulajdonképpen
én "nordic walking"-olok velük :-)
Szóval elindultunk a gyönyörű őszi napsütésben, az út gyanúsan lefelé vezetett millió kanyargó lépcsőn át
a "hegyre". Jól elfáradtam, mire odaértünk egy épület elé, amin egy táblán ez állt.

"TÜNDÉRHEGY"
PSZICHIÁTRIAI INTÉZET

Zsombornak mondtam, h. itt még sincs hegy, de biztosan itt laktak régen a tündérek, ezért hívják, most is így. Mégsem mondhattam neki, h. itt "zizik" laknak és ők a "tündérek".
Amíg én kicsit megpihentem, addig a Fiúk még bejárták a völgyet, aztán visszaindultunk.
Utólag bevallom merész vállalkozásként,- dehát szeretem a kihívásokat,- nem a lépcsőkön mentünk
vissza, hanem a másik irányból kanyarodó szerpentinen. Állati meredek volt, ezért a végén már lankásítottam
a meredekségén és átvágtam rajta, igaz így meg többet kellett mennem...
Jólesően elfáradtam és rájöttem megint,h. még elég gyengék a lábaim és a farizmaim is, de akaraterőnek nem vagyok híján. Titkon remélem a fiam is megtanulja majd,h. ingyen nem adnak semmit, mindenért meg kell dolgoznunk,küzdenünk. Ezt látja az Apjától is és tőlem is! Földhöz ragadt ember vagyok,-úgy gondolom csodák nincsenek, a csodák bennünk vannak,de csak,ha teszünk is érte!

                                                                   A "Tündérhegynél"


Érdekes az élet,- minden helyzetből lehet és kell is tanulnunk!
Két okból írom ezt a blogot:
1. ne kössek ki a "Tündérhegyen" :-) ne kezdjek el azon filózni, miért pont velem...stb...
    inkább kiírom magamból, amit gondolok.
2. más hasonló helyzetben levőknek erőt adjak, nincsenek egyedül, nem csak velük történik banális
    véletlen.

Sikerült máris "nyernem" ezzel a helyzettel, ami előállt,- lett egy "blogbarátnőm" :-D
Már, ha létezik egyáltalán ez a fogalom,- ő erre azt mondta, "ez olyan XXI.századi".
Még nem találkoztunk, de anélkül is tudom,h. rokonlelkek vagyunk.
Vannak emberek, akikről első pillanatra azt gondolom,h. azonos hullámhosszon vagyunk,
pár szóból is értjük egymást. A BARÁT, nekem az, akivel, ha csak évente 2x találkozunk, akkor
is van mit mondanunk egymásnak és olyan , mintha 2 napja láttuk volna egymást.
Van ,akit naponta látok, mégsem lesz sosem a barátom, mert nem értünk szót.

Szóval Ritára a TRX-en keresztül találtam,vagy ő én rám,- ő is ír egy blogot, hihetetlen pozitív ember,
sokat "beszélgetek" vele.Sok mindenben egyetértünk! Kíváncsian várom,h. megismerjük egymást.
http://bobice.b13.hu/ 
Bóbice naplója címen ír blogot, szintén a felépüléséről.
Érdemes beleolvasni! Életerő árad belőle!

A minap felhívott  egy ismerősöm,h. köszöni, szépen mennyi erőt adok neki,
mióta olvassa a blogomat, rájött,h. a nehéznek hitt élete nem is az.
Ha keseregni támad kedve, beleolvas és feleszmél,h. sanyarúbb is lehetne sorsa.
Hát, ezt először nagyon furcsálltam, nem értettem,- de aztán rájöttem,h. minden
nézőpont kérdése. Nálam is vannak rosszabb helyzetben lévők, és jobb helyzetben lévők.
Az a lényeg,h. az adott helyzetből és önmagunkból kihozzuk a maximumot, és akkor nyugodtan fekhetünk le.
Mindenki táplálkozik vmiből, vkiből, csak egyensúlyban kell tartanunk az adok-kapok oldalt.