Az Élet fricskája: 2./1.

A sérülésem előtt meglehetősen aktív életet éltem,testnevelést tanítottam délelőtt és személyi edzéseket, csoportos edzéseket tartottam délután.
Két kerekesszékes vendégem is volt, akiket az otthonukban tornáztattam, Péter és Klári.
Klárival jelentős mozgásjavulást értünk el közösen TRX gyakorlatokkal ( a honlapunkon olvashatók
az erről szóló cikkek a "hasznos" fül alatt:www.wattfitness.hu ) 

Klári és Péter is ebben a rehabilitációs intézetben regenerálódott, ügyesedett néhány hónapig, ahol most én is vagyok és az Élet fricskája, h. Klári régi ágyában a 2./1.-esben fekszem én is most! 
Nagy szerencsém van eddig a szobatársaimmal, csupa életvidám, pozitív emberek.
Az intézet lakóinak nagy része fiatalon sérültekből áll,- sportbaleset, autóbaleset, bicikli baleset, vízi baleset...
csupa - csupa sorsszerű véletlen. Mindannyian szeretünk Élni és jelenlegi helyzetünkből szeretnénk a lehető legjobbat kihozni! 
Vannak olyan emberek, akik makk egészségesek, jelentős életproblémáik nincsenek,mégsem élvezik az életüket, pesszimisták, nyavalygósak,fáj nekik az élet :-(  itt ilyen emberrel nem találkoztam, itt mindenki küzd és akar, pedig vannak problémáik bőven. :-D

Csak egy példa, ha vki nem akar rokkantnyugdíjas lenni,szeretne még dolgozni, akkor nem jár neki fogyatékossági támogatás, így nem jár neki a kerekesszék sem, meg kell vennie magának, ami milliós tétel!!!
.....és ez csak a magyar egészségügy jéghegyének a csúcsa!!!

Kicsit elszomorít az,h. Magyarországon (nagy átlagban) úgy tekintenek a kerekesszékesekre, mintha betegek
lennének, holott én csupa egészséges fiatalt látok, csupán nem tudnak járni.

A minap 3 vállalkozó szellemű kerekesszékessel 2 gyógytornász bement Budapestre a Mamutba mozgólépcsőzést gyakorolni, meg BKV- zni.
Olyan feldobódva jöttek vissza, mintha Vidám Parkban lettek volna :-)) ÉLVEZTÉK!!!
A gyógytornászok is kerekesszékbe ültek, így mentek 5-en az utcán, fotózták őket, mint vmi turisztikai 
látványosságot.A Metro-ra nem akarták felengedni őket, mert Mo.on csak járó kísérettel szállhatnak fel 
kerekesszékesek ?!?!,-erre Gergő az egyik gyógytornász mondta:
- " Én vagyok a kísérő!"
- "Dehát maga is székben ül",-erre Metro-s hölgy.
- " De én járó vagyok"-állt fel Gergő a hölgy csodálkozásra.
:-D így felengedték őket, de mivel nem magyarázták meg,h. gyakorolnak, a járókelők tuti azt hitték
itt vmi trükkös dolog van, de minimum kandikamerás forgatás :-)


Kata, a másik gyógytornász elesett a székkel, odamentek az emberek segíteni, ő meg felállt,
h. köszönöm jól vagyok,- hát így zajlik itt egy kerekesszékes Való Világ terepgyakorlat :-)))

Nagyon jó fej szobatársaim vannak eddig, mindig tartunk az új beteg érkezésétől, nehogy "savanyú uborka" legyen! Mi nem érünk rá szomorkodni, 8¨-15¨ óráig különböző torna foglalkozások vannak, délutántól estig pedig repkednek a poénok, sőt néha madarak is :-)))
Egy este "bucigyártó kisiparosok" voltunk, besegítettünk a nővéreknek,- a bucival szorítják el pl. vérvétel után a vérzést...
Én eleinte nagyon bénácska bucikat gyártottam, mire megszólalt Judit, az egyik szobatársam,h. 
"szépek ezek a bucik, de miért hívják így, nem is hasonlítanak Stohlra!?"  :-)


Na, azt nem mondhatom,h.  itt a madár se jár...
Minden reggel az ablakomból látok egy kismadarat, a terméskőfal teteje fémlemezzel zárul az épületen 
és ott lakik, odabújik be. Meg is mutattam a hétvégén Zsombornak, a Fiamnak és kérdezte,h. vajon milyen madár lehet. "Nem tudom,- feleltem,- de legközelebb megfigyelem." Még aznap este történt,h. Zsuzsa, az egyik szobatársam este 10-kor egy szellőztetést akart és kinyitotta a teraszajtót. Hát, abban a pillanatban 
berepült egy kis énekesmadár :-) nagy riadalmat keltve a szobában.Össze-vissza repdesett, annyira meg volt
ijedve szegény, végül kitalált,- de láthattam közelről,h. egy vörösbegy volt :-D

légágytól a krumplibogárig

2011.október 10-én, hétfőn ( 8 nappal a műtét után ) mentővel, légágyon hoztak Budakeszire az O.O.R.I.-ba, a paraplégiai osztályra,- ekkor tudatosult bennem,-amit a kórházban nem említettek,- bizonyos fokú GERINCVELŐ SÉRÜLT  VAGYOK !!!
Pontosan: CAUDA EQUINA SYNDROMÁM van, magyarul ágyéki idegfonat sérülésem.

A légágyon úgy gúzsba kötöttek a felpumpált "motorcsónakba",h. moccanni sem bírtam, csak a mentőautó plafonját tudtam bámulni.
Meg is kérdeztem a mentősöket:"biztosan nem a diliházba visznek, így összecsomagolva?"

Szerencsém van, az O.O.R.I. gyönyörű környezetben van Budakeszin,
a Vadaspark és a Tündér-hegy szomszédságában. Az ország legfelszereltebb rehabilitációs bentlakásos
intézete, konditeremtől a hidroterápián keresztül a jól képzett gyógytornászgárdáig, itt miden adott a felépüléshez, mindenkinek a saját állapotához képest. Ha nem rehabilitációs intézet lenne, 
azt hinném egy hotel,- a teraszunk is épp a hegyekre néz...elképzeltem a minap is,h. épp
lehetne szembe egy sípályát építeni, mert van egy kis írtás az erdőben, csak ki kellene 
szélesíteni. :-)))
Jó, h. nem kórházban "erősödök", így abszolút, nincs betegségtudatom.
Remélem "sokáig" tudok maradni, mert ide amilyen nehéz bejutni, olyan 
könnyű "kiesni", minden héten van "kiszavazó show" ( csak így hívják a betegek ) .
A dokik eldöntik kinek kell hazamennie, attól függően tud-e még itt fejlődni, felkészült-e
a való világra,- sajnos rengetek a sérült ember, biztosan állandó várakozó lista van.
Természetesen minden ember sérülése egyedi eset, mindenki más mértékben és más ütemben 
tud gyógyulni, erősödni, fejlődni,- nem hasonlítható össze egy paraplég egy tetrás és egy sérvműtött 
egymással. Sőt, van itt egy szintén sérvműtött lány, ugyanaz a csigolyája okozta a galibát, mint nekem, még is teljesen más ütemben gyógyulunk,- az a lényeg,h. mindenki magából hozza ki a legtöbbet önmagához képest.


Nagyon kedves és szakmailag rátermett gyógytornászom van,- Évi,-jól kijövünk.
Mindennap "kinyír", halálosan elfáradok, olyan izomlázaim vannak, mintha 
naponta lefutnék egy maratont,- pedig edzésben vagyok. Mindig kitalál nekem új
kihívásokat!


Sajnos 2 hét alatt,- mivel nem tudom / vagy csak részlegesen tudom használni a 
lábizmaimat,- lesorvadt rólam 4-5kiló. Sajnos elsősorban az alsó végtagjaimról :-((
Popey karom lesz és gizda lábam, mivel a karommal tartom magam a közlekedés közben.
Bezzeg majd visszaszednem nem lesz ilyen gyors menet! 


Beköltözési kaland:
A mentősök meghoztak, kicsomagoltak a légágyból, letettek az ágyamra és elmentek.
Jött egy nővér, mondta pakoljak ki és kiment a szobából. Feküdtem az ágyon és kérdőn néztem
az egyik szobatársamra, az örök vidám Marcsira,h. jó, de hogyan, nem tudok odamenni a
szekrényhez sem, mert nem kaptam járókeretet. :-D
Erre Marcsi kitalálta,h. kölcsönadja a kerekesszékét. Igenám, de ő nem tudja idehozni, én nem tudok
odamenni :-)))) erre a másik szobatársam, Judit,- az igazi nő (minden reggel sminkel, csinos és pirosra
festi a körmét) kitalálta,h. beül a kerekesszékébe és odatolja nekem Marcsiét :-) na így lett!!!
Beültem, még sosem közlekedtem ilyesmivel, hát előre-hátra oké, de a fordulás, az már technikát követel,
hát én törtem-zúztam, míg átpakoltam a szekrényembe a táskából :-) DE SIKERÜLT, EGYEDÜL!!!


Az első nap iszonyú idegi fájdalmaim voltak, mert elvették a győri kórházban kapott
gyógyszereim és itt teljesen másokat kaptam,- nem aludtam egész éjjel, Aladár "nővér" tartotta
bennem a lelket és adott tippeket,h. próbáljak hason aludni, úgy kevésbé görcsöl majd a lábam...stb.


Aztán 2 napig a halálomon voltam, mert a megszokott béka segge alatti 80/60-as, 90/70-es
vérnyomásom indokolatlanul felugrált 150-156-ra, fekve, pihent állapotban.
A fejem hasogatott, a szemeim annyira fájtak, mintha ki akarnák nyomni őket,
a dokik nem találták az okát a vérnyomás problémáimnak.
Egy este kisütöttem, h. nem veszem be a fájdalom csillapítót, inkább tűrök egy kicsit,
nehogy gyógyszermérgezést kapjak, mert eddig életemben nem ettem ennyi tablettát, mint
ebben a 2 hétben. Csodák csodája, azóta visszaállt a vérnyomásom, úgyhogy inkább
tűröm a fájdalmat és elkerülöm a mellékhatásokat :-) mindenkinek a szervezete kicsit másképp
reagál a gyógyszerekre,az enyém lehet,h. pont ezt nem tolerálta, ki tudja?!
( persze nincs bizonyíték, sok minden közrejátszhatott benne: frissen műtöttek és azonnal
 tréningezni kezdtem,az idegpályák csalfa "tréfája" is lehetett...) a lényeg,h. lassan helyreállt 
a vérnyomásom régi kerékvágásba.

Már 3 napja itt voltam, mikor jött este egy nővér, aki még nem látott, mert elég sokan
váltják egymást, kereste az új beteget,- ez voltam én :-)
Épp végeztem a zuhanyzással és hallom, h. hahotázik 2 szobatársam, kilépek a mellékhelyiségből
és ott állt Edit nővér és "tepsiben" akart elvinni fürdeni, mert azt hitte, mivel új beteg vagyok, tuti 
moccanni sem tudok. Lemondtam a tepsiben fürdés élményéről, inkább egyedül zuhanyzok.
Micsoda felüdülés volt a győri kórházban egy hétig tartó lavóros cicamosdás után itt a zuhanyélmény
:-))) az Élet apró örömei !


Szombat, vasárnap itt sincsenek kezelések, foglalkozások, aki szállítható beteg, mindenkit
hazavisznek. Pechemre én nem ülhetek, csak fekhetek és állhatok, mert lumbális szakaszon műtöttek
és ülve ott terhelődik leginkább a gerincoszlop. Így nem tudok kocsiban utazni,bár az emeltre sem tudnék hogyan felmenni, kádba beülni...stb...
Csak egy szobatársam maradt hétvégére,- a 66éves Zsuzsa, aki nyugdíjas tanárnő,-vasárnap délelőtt 
nekiálltam tornázni gumikötéllel, saját testsúllyal,-beszállt ő is. Egyszer csak bejött Zsu,
az egyik legkedvesebb nővér és csodálkozva kérdezte: " jól vannak ? minden rendben ?"
Biztosan gondolta, nemhogy pihennénk, kepesztünk az ágyon, mint 2 krumplibogár.
 

"EMBERI ERŐFORRÁS"

Rengetegen állnak mellettem, rá kellett döbbennem,h. mennyi Barátom van, nem is sejtettem,h. ennyien kedvelnek,- HIHETETLEN ERŐFORRÁS EZ NEKEM, EMBERI ERŐFORRÁS !

Új értelmet nyert számomra a "humán erőforrás" kifejezés jelentése.

A "Párom" (utálom ezt a szót, de még nem találtam jobbat rá), aki nem a férjem, de több is annál, mintha az lenne, mert a másik felem :-) = Szerelmem, Társam, a Fiam apja...

MINDENBEN segít és maximálisan mellettem áll,egyetlen pillanatig sem kellett/kell azon aggódnom,h. otthon vajon minden rendben megy-e nélkülem.

Nekem csak a gyógyulásomra kell koncentrálnom, ÓRIÁSI SEGÍTSÉG ez nekem és ÓRIÁSI TEHER ez neki. / Örök hála Lacó! /

Remekül helytállnak Zsomborral, az okos 5éves nagyfiammal,-olyan jó nézni,h. összhangban vannak. Az én "kényszerpihenőm" az Ő kapcsolatuknak jót tesz.

Erre mondják,h. minden rosszban van vmi jó is ;-)

- Csak úgy tudom mindezt visszahálálni, h. talpraállok. 1percig sem fordult meg a fejemben,h. esetleg nem sikerül. Tavasszal fogócskázni akarok a fiammal!

Első pillanattól  azt gondoltam,h. ha Erőss Zsolt féllábbal hegyet mászik, Judit barátnőm nyaka kiegyenesedett, mikor minden doki lemondott róla, akkor nekem is menni fog!

Tartok én még talpra álltam bulit és TRX csapatkirándulást :-) :-) :-)

Mindenkinek köszönöm, aki felkeresett a kórházban, telefonon, e-mailben, facebok-on TI vagytok az én emberi erőforrásaim!

Mindig is azt vallottam, az a Barát, aki a bajban is barát, teljesen mindegy,h. évi 1x látom vagy heti 20x találkozunk.

A teljesség igényét meg sem közelítve, köszönöm:

- Köszi "Hal" az agykontroll szöveget, igaz, hogy csak egyetlen mondatot bírtam meghallgatni, mert hahotában törtem ki. Ez volt az a mondat: "minden végtagom ép és egészséges, jól érzem magamat!"-lágy férfihang duruzsolta, miközben a lábujjaim sem tudtam mozgatni, mert ideiglenes bénult voltam.   :-)   

Optimista ember vagyok, önmagamban hiszek, persze ettől függetlenül az agykontroll biztosan jó és sokaknak segít. Végülis én is jót nevettem :-) hatott! 

- Köszi Adél, - a magán gyógytornászom,- hogy önzetlenül bejöttél hétvégén a kórházba kimozgatni, neked köszönhetem,h. nem rövidült meg az Achilles-ínam és szépen, talpon gördülve, csípőmmel vizes nyolcasokat írva járok. Az itteni gyógytornászom meg is jegyezte,h. semmi rendellenes mozgást nem vettem fel! ;-)

- Köszi Hédikém,h. elláttál egy évre való DVD-vel, h. véletlenül se legyen időm hülyeségeken gondolkodni! :-) 

- Köszi Ágikám a kép.lapot, kitettem a falra az ágyam mellé,-mélyen igaz:

" A fény harcosai vagyunk. A Bennünk lakozó szeretet és akarat erejével meg tudjuk változtatni 

 a sorsunkat és sok más ember sorsát! " / Paulo Coelho /

Egy kedves ismerősöm azt mondta a kórházban: "Úgy nézel ki ülve, mint aki egészséges!"

Az ágyam szélén lógattam a lábam melegítőben :-) utálom a hálóing/pizsama öltözetet, betegségtudatom lesz tőle. Pedig nem vagyok beteg, csak egyelőre nem engedelmeskednek a lábaim.

folyt.köv.

"zöld szekér" és "köszörű"

2011.okt.2-án MŰTÉT!

- lumb. IV.-V. csigolya közül porckorong ki
- lumb.IV.-es sérv megszüntetése

SAJNOS hidegzuhany volt az ébredés,nem volt változás...érzéketlen, mozdulatlan "tésztalábak"

Lehetőségek számbavétele:
- helyzet marad, tolószék
- járókeret, könyökmankó
- "újra járok"-ig rehabilitáció 
(ami átlag ember izomzatával 1-1,5 év, nekem talán a sportmúltammal félév!) 
CSAK EBBEN GONDOLKODOM!!!!

Hétfő reggel a Párom, az ágyam fejlécére kötött egy gumikötelet, azzal tornázgattam a kórházban,
már a műtét másnapján,-persze csak felsőtestre.

Hétfő d.e. 2 gyógytornász segítségével egy gurulós,mankós járókerettel, megtettem az első utam, 
körbesétáltam a szobám,- ez volt az én "zöld szekerem".
Nem vagyok gyenge,nap mint nap edzettem 29 éven át,-ez a pár méter megtétele, mégis iszonyú nehéz volt, nem engedelmeskedtek a lábaim!Kacsáztak és rogyadoztak,azt sem éreztem,h.rajtuk állok...a karjaimmal tartottam magam :-) DE MENTEM!!!!

Ez a lábzsibbadás olyasmi, mint amikor télen lefagy a lábunk a hidegben és ezer hangyaként tér vissza bele az élet ....csak ez folytonos és együtt jár egy csont mentén farizomtól bokáig végig futó villámló fájdalommal.


"Fura-humorú" doktor úr ( nem az én kezelő orvosom ) közölte  egy viziten:
"Nyugodjon meg, ha idegrost sérült, maga így marad!"
- Nagyot néztem, ha pesszimista ember lennék, a katétercső leszorító csipeszollót ebben a pillanatban,
   tuti magamba szúrtam volna.... inkább nem szóltam semmit!

Kedd reggel "zöld szekeremmel" 2 gyógytornász segítségével ( Zsuzsa és Böbe) girbegurba léptekkel 
elmentem a liftig és vissza a folyosón,- kb. 15m-t.
"Fura-humorú: "Azt hiszi jár? hisz a karjával tartja magát!"  - poénnak szánta. ( 2 nappal a műtét után )
 - "Pedig a következő szezonban síelni fogok!!"- válaszoltam neki, vérkomolyan szánva.


Másnap reggel a vizitnél "Fura-humorú" azt mondta:
-" Látom maga nagyon akar menni, hozunk magának egy "köszörűt".

El sem tudtam képzelni, mi lehet az?!
Jött a szobatársam férje, azt mondta vmi fura ős-szerkezet áll az ajtónk előtt most pókhálózzák le.
Na az lett az én "köszörűm",-többen láthattátok :-) nem kamu :-)
Egy nálam tuti jóval idősebb tákolmányt kaptam, a pincéből szedték elő,-úgy látszik egy ideje nem volt ilyen akaratos betegük, mint én.
Egy bicikli és egy kar-ergométer ötvözete,-kézzel és lábbal egyszerre is lehetett hajtani- az ágyam szélén ülve így ha a bénult lábam nem is "tekert",a karom mozgatta a lábaimat, reménykedtem,h. beindul az IZOMEMLÉKEZET!!!
 Egy hétig voltam a győri kórház idegsebészetén, mindennap 2x15 percet bicikliztem a "köszörűn", 2x sétáltam a szekeremmel a liftig, plusz 2x ingeráram kezelés a nem-mozgó lusta, jobb lábamra.
EREDMÉNY= BRUTÁL IZOMLÁZ!!!  :-)   
Ha van izomláz, van izom!!!- mindig mondom a hozzám edzésre járó Vendégeimnek!


Ha a laptopomat a "köszörűre" kötném, tutijó áram forrás lehetne :-) 

Helyzet: 
- katéternek 5 nap után búcsút intettem 
- a liftig javult a "futamidőm" a "zöld szekérrel" és a járásom minősége is javult.
- egyedül elmegyek a csapig a "zöld szekérrel" fogat mosni= AZ ÉLET APRÓ ÖRÖMEI!!!

folyt.köv.

...ha átpördül a hajóhinta...

Az ÉLETEM 29évig csakis a sportról szólt.
8 éves koromtól aktívan, napi szinten edzettem.

Gyerekkoromban  imádtam a hajóhintát, volt egy rácsos változata a búcsúkban, amivel át lehetett
pördülni. Hát, velem 2011.okt.1-én "átpördült" egy pillanat alatt az "Élet hajóhintája".

Egy mozdulatra lebénultam deréktól lefelé,-rá kellett döbbennem mennyire porszem az ember.
Csupán egy nagyjából 1 kilós hangfalat tettem fel egy pultra, mikor visszaemeltem a karomat a testem mellé,
nem éreztem deréktól lefelé semmit.
"Érzéketlen tésztaláb" lettem egy másodperc leforgása alatt,- gyógytestnevelés szakon végeztem, azonnal
tisztában voltam a helyzet súlyával, de egy percig sem gondoltam azt,h. nem állok többé lábra,-mosolyogva mondtam 5éves Fiamnak, aki velem volt,h. "Jól vagyok cicó, csak nem engedelmeskednek a lábaim".
(hanyatt fektettek a földön a fitness teremben, lábaim alatt 90°-ban egy szék, és kidőltek jobbra-balra
a lábaim, nem tudtam megtartani sem őket, nem éreztem a vádlim, ha megfogtam...)

Mentő - röntgen - MRI - győri kórház idegsebészete - lelkiismeretes orvosok - kedves nővérek!!!
Diagnózis: L.IV.-V. csigolya között icipici sérv, úgy gondolták ettől nem lehetek béna.

1 nap várakozás a műtétre, mert egymillióból 1 ember bénul le ettől...a dokik is vártak,hátha visszajönnek érzések..."tésztaláb maradt",ezért vasárnap műtét!
Minden porckorongsérves betegtársam megnyugtattam,h. erre az évezredre én letudtam az egyetlen bénulást,úgyhogy az ő műtétjük tuti sikeres lesz!   :-)

Hétfőn reggel a Párom hozott egy gumikötelet, azóta az ágyam fejlécéhez erősítve tornázok vele!

....azért kezdtem el írni ezt a blog-ot, hátha erőt adhatok hasonló helyzetben levő embereknek!

SOHA NEM SZABAD FELADNI!
MINDEN AGYBAN DŐL EL!