légágytól a krumplibogárig

2011.október 10-én, hétfőn ( 8 nappal a műtét után ) mentővel, légágyon hoztak Budakeszire az O.O.R.I.-ba, a paraplégiai osztályra,- ekkor tudatosult bennem,-amit a kórházban nem említettek,- bizonyos fokú GERINCVELŐ SÉRÜLT  VAGYOK !!!
Pontosan: CAUDA EQUINA SYNDROMÁM van, magyarul ágyéki idegfonat sérülésem.

A légágyon úgy gúzsba kötöttek a felpumpált "motorcsónakba",h. moccanni sem bírtam, csak a mentőautó plafonját tudtam bámulni.
Meg is kérdeztem a mentősöket:"biztosan nem a diliházba visznek, így összecsomagolva?"

Szerencsém van, az O.O.R.I. gyönyörű környezetben van Budakeszin,
a Vadaspark és a Tündér-hegy szomszédságában. Az ország legfelszereltebb rehabilitációs bentlakásos
intézete, konditeremtől a hidroterápián keresztül a jól képzett gyógytornászgárdáig, itt miden adott a felépüléshez, mindenkinek a saját állapotához képest. Ha nem rehabilitációs intézet lenne, 
azt hinném egy hotel,- a teraszunk is épp a hegyekre néz...elképzeltem a minap is,h. épp
lehetne szembe egy sípályát építeni, mert van egy kis írtás az erdőben, csak ki kellene 
szélesíteni. :-)))
Jó, h. nem kórházban "erősödök", így abszolút, nincs betegségtudatom.
Remélem "sokáig" tudok maradni, mert ide amilyen nehéz bejutni, olyan 
könnyű "kiesni", minden héten van "kiszavazó show" ( csak így hívják a betegek ) .
A dokik eldöntik kinek kell hazamennie, attól függően tud-e még itt fejlődni, felkészült-e
a való világra,- sajnos rengetek a sérült ember, biztosan állandó várakozó lista van.
Természetesen minden ember sérülése egyedi eset, mindenki más mértékben és más ütemben 
tud gyógyulni, erősödni, fejlődni,- nem hasonlítható össze egy paraplég egy tetrás és egy sérvműtött 
egymással. Sőt, van itt egy szintén sérvműtött lány, ugyanaz a csigolyája okozta a galibát, mint nekem, még is teljesen más ütemben gyógyulunk,- az a lényeg,h. mindenki magából hozza ki a legtöbbet önmagához képest.


Nagyon kedves és szakmailag rátermett gyógytornászom van,- Évi,-jól kijövünk.
Mindennap "kinyír", halálosan elfáradok, olyan izomlázaim vannak, mintha 
naponta lefutnék egy maratont,- pedig edzésben vagyok. Mindig kitalál nekem új
kihívásokat!


Sajnos 2 hét alatt,- mivel nem tudom / vagy csak részlegesen tudom használni a 
lábizmaimat,- lesorvadt rólam 4-5kiló. Sajnos elsősorban az alsó végtagjaimról :-((
Popey karom lesz és gizda lábam, mivel a karommal tartom magam a közlekedés közben.
Bezzeg majd visszaszednem nem lesz ilyen gyors menet! 


Beköltözési kaland:
A mentősök meghoztak, kicsomagoltak a légágyból, letettek az ágyamra és elmentek.
Jött egy nővér, mondta pakoljak ki és kiment a szobából. Feküdtem az ágyon és kérdőn néztem
az egyik szobatársamra, az örök vidám Marcsira,h. jó, de hogyan, nem tudok odamenni a
szekrényhez sem, mert nem kaptam járókeretet. :-D
Erre Marcsi kitalálta,h. kölcsönadja a kerekesszékét. Igenám, de ő nem tudja idehozni, én nem tudok
odamenni :-)))) erre a másik szobatársam, Judit,- az igazi nő (minden reggel sminkel, csinos és pirosra
festi a körmét) kitalálta,h. beül a kerekesszékébe és odatolja nekem Marcsiét :-) na így lett!!!
Beültem, még sosem közlekedtem ilyesmivel, hát előre-hátra oké, de a fordulás, az már technikát követel,
hát én törtem-zúztam, míg átpakoltam a szekrényembe a táskából :-) DE SIKERÜLT, EGYEDÜL!!!


Az első nap iszonyú idegi fájdalmaim voltak, mert elvették a győri kórházban kapott
gyógyszereim és itt teljesen másokat kaptam,- nem aludtam egész éjjel, Aladár "nővér" tartotta
bennem a lelket és adott tippeket,h. próbáljak hason aludni, úgy kevésbé görcsöl majd a lábam...stb.


Aztán 2 napig a halálomon voltam, mert a megszokott béka segge alatti 80/60-as, 90/70-es
vérnyomásom indokolatlanul felugrált 150-156-ra, fekve, pihent állapotban.
A fejem hasogatott, a szemeim annyira fájtak, mintha ki akarnák nyomni őket,
a dokik nem találták az okát a vérnyomás problémáimnak.
Egy este kisütöttem, h. nem veszem be a fájdalom csillapítót, inkább tűrök egy kicsit,
nehogy gyógyszermérgezést kapjak, mert eddig életemben nem ettem ennyi tablettát, mint
ebben a 2 hétben. Csodák csodája, azóta visszaállt a vérnyomásom, úgyhogy inkább
tűröm a fájdalmat és elkerülöm a mellékhatásokat :-) mindenkinek a szervezete kicsit másképp
reagál a gyógyszerekre,az enyém lehet,h. pont ezt nem tolerálta, ki tudja?!
( persze nincs bizonyíték, sok minden közrejátszhatott benne: frissen műtöttek és azonnal
 tréningezni kezdtem,az idegpályák csalfa "tréfája" is lehetett...) a lényeg,h. lassan helyreállt 
a vérnyomásom régi kerékvágásba.

Már 3 napja itt voltam, mikor jött este egy nővér, aki még nem látott, mert elég sokan
váltják egymást, kereste az új beteget,- ez voltam én :-)
Épp végeztem a zuhanyzással és hallom, h. hahotázik 2 szobatársam, kilépek a mellékhelyiségből
és ott állt Edit nővér és "tepsiben" akart elvinni fürdeni, mert azt hitte, mivel új beteg vagyok, tuti 
moccanni sem tudok. Lemondtam a tepsiben fürdés élményéről, inkább egyedül zuhanyzok.
Micsoda felüdülés volt a győri kórházban egy hétig tartó lavóros cicamosdás után itt a zuhanyélmény
:-))) az Élet apró örömei !


Szombat, vasárnap itt sincsenek kezelések, foglalkozások, aki szállítható beteg, mindenkit
hazavisznek. Pechemre én nem ülhetek, csak fekhetek és állhatok, mert lumbális szakaszon műtöttek
és ülve ott terhelődik leginkább a gerincoszlop. Így nem tudok kocsiban utazni,bár az emeltre sem tudnék hogyan felmenni, kádba beülni...stb...
Csak egy szobatársam maradt hétvégére,- a 66éves Zsuzsa, aki nyugdíjas tanárnő,-vasárnap délelőtt 
nekiálltam tornázni gumikötéllel, saját testsúllyal,-beszállt ő is. Egyszer csak bejött Zsu,
az egyik legkedvesebb nővér és csodálkozva kérdezte: " jól vannak ? minden rendben ?"
Biztosan gondolta, nemhogy pihennénk, kepesztünk az ágyon, mint 2 krumplibogár.