Mindennapok szürkesége-fény az alagút végén

Egyre korábban sötétedik, rövidülnek a nappalok, így sajnos már nem járok ki naponta
a szabadba gyalogolni. Nagyon hiányzik, de mire ki tudnék menni sötét van és sajna itt
a hegytetőn a közvilágítás eléggé pislákolós. Mivel az út is nedves estére, úgy döntöttem,
hogy idebent oldom meg az esti edzéseim, nehogy levágjak egy piruettet és csigolyatörést szenvedjek.
Úgyhogy marad a lépcsőn járás ( far és lábizomra az egyik legjobb:-) , a szobabringázás, a sífutás
gerinctorna, erősítő torna repertoár.
Újabban próbálkozom gymstick-kel is, egy barátunk jóvoltából :-) kaptam tőle egy kéket...és egyre
több gyakorlatot tudok vele kivitelezni.

Éppen kezdtem kicsit, de tényleg csak halványan belefáradni a mindennapok szürkeségébe :-(
Abba, h. igyekszem teljes erőmből kimászni minél előbb egy rohadt nagy gödörből, és mindig van
totál 1-2 pesszimista ember, aki nemhogy segítene, de még dob is egy lapát földet rám :-O
Végre hétvégén hazamentem és csináltattam egy számítógépes elemzéssel, totálisan az én talpamra
készített sarokemelős talpbetétet Győrben a Rába Rehab Kft.nél,- ezer köszönet nekik!!!
Azonnal elkészítették nekem, csak meg kellett várnom. :-)
Erre azért volt óriási szükségem, mert jelenleg (a jobb csípőm sekélysége miatt) 1 cm -hosszkülönbség
van a 2 lábam között. Nagyon sok emberrel előfordul, csak legtöbbször nem tudunk róla :-( én is 15évig
jártam ortopéd orvosoktól reumatológusokig, mire kiderült :-)
A műtét utáni első 6 hétben stabilizálódik ismét a gerincoszlop, én most a 9. hétnél járok.
Eddig nagyon bicegős volt 2 bottal is a járásom, mert a bal lábam ereje 3-4x-ese a jobbnak.
Azt is mondhatnám viccesen,h. a bal lábam a jobb :-)))
Másrészt ha most 1 cm-t levágnátok a cipőtök talpából, akkor egyforma izomerejű lábbal is bicegnétek,
Ti is egészségesen.
Szóval magán-kommandóztam és vettem "maszek", egy személyre elkészített talpbetétet,
figyelembe vették a hosszkülönbségemet is és SZUPPPPER!
Amióta hordom, sőt mi több azonnal, amint felvettem megszűnt a bicegésem.
( ha hiszitek, ha nem )

Jelenleg 1 , azaz 1 bottal járok és nem bicegek!!!
Végre tehermentesült a jobb csípőm a plusz tehertől.

Reménykedem benne, ha aszimetrikusan sikerül a megerősítenem a gerincoszlop melletti
izmaimat...stb... (ahol kell nyújtok és ahol kell erősítek) , akkor idővel elhagyhatom ezt
a talpbetétet is és kizárólag csak sportoláshoz venném fel.
Ugyanis, mint a számítógépes analízis kimutatta, a talpboltozatomban nincs semmilyen kóros
elváltozás, se lúdtalp...se semmi!

Fény az alagút végén...
A mindennapok szürkeségéből 2 mosonmagyaróvári barátunk rántott ki :-) tudtukon kívül.
Gondolatolvasók lehetnek! Nagyon köszönöm ezt nektek srácok!
Kaptam tőlük egy video-t, amit megosztok veletek is!
13 perc, érdemes végignéznetek.
MINDENKI tanulhat belőle KITARTÁS-t, és NINCS-LEHETETLEN-t!
Egy Cross Fit-er srác nyakcsigolyája megsérült egy szaltónál és lebénult,
az ő sikeres felépülése a kisfilm. 3 év kitartó munkája!

(remélem el tudjátok indítani, nálam rém lassú a net, most épp nem hajlandó mozdulni...de
bemásolom a pontos címét, és akkor a  youtube-on  is megkereshetitek )
Workout Of the Day (WOD) to end Spinal Cord Injury



Szóval látom az alagút végét és végre van bizonyosságom afelől, h. nem csak az én fixaideám,
h. újra fogok sportolni és folytatom a munkám. Az orvosaim nagy része, mikor megtudta, h.
testnevelést tanítok és edzéseket tartok, javasolta a pályamódosítást.
Nagyon szeretem a dinamikus, fárasztó edzéseket, ők persze javasolják a kedvenceim helyett
a vízi sportokat, a jógát... és kerüljek el minden rázkódással, hirtelen mozgással és erőlködéssel
járó mozgásformát. Na az, nem én lennék...képtelen ötlet!
Makacsul kitartok amellett, ha megerősítem a gerincmerevítő izmaimat, fogok tudni egy rakás
kedvemre való sporttevékenységet folytatni,-mégha hiányzik egy porckorongom, akkor is.
...és ez a video is éppen ebben a hitemben erősített meg!  :-)

Na, szóval mától kizárom a felém jövő negatív energiákat!
Pl. 3 szobatársamból kettőnek minden 2. mondata ez: " jaj, istenem..." nagy sóhaj kíséretében.

Erről a Párom jut eszembe, aki poénból erre azt válaszolná: " Igen, itt vagyok!"  :-D

"ágynemű-kommandó"

Kedvelem az uszodát, a víz alatt úszás közben  megnyugtató surrogás, morajlás hallatszik.
Egyenletes légvételek hangja, buborékok áramlása a testem körül, ilyen lehet az anyaméhben is.
Egyre jobban megy az úszás, eleinte csak háton tudtam kivitelezni,- lumbális gerincsérvműtét után az a legideálisabb. A héten viszont már a mellúszásra is áttértem,- először kipróbáltam titokban, aztán megkérdeztem Évit, a gyógytornászomat. Azt mondta esetleg óvatosan próbáljam meg, de csak, ha nem fáj közben a derekam.
:-) már kipróbáltam és megy mondtam neki vigyorogva.
Csak 25 méteres a medence, ezért,h. ne unjam meg,- ahogy öregszem egyre rosszabb a monotóniatűrésem,-egy hossz mellen- egy hossz háton váltogatva szelem a habokat és 4 hosszonként megállok lábujjhegyre emelkedést gyakorolni, mert a vízben legalább megy az is.
45percet úszok így.

A héten végre gyógyszermentes lettem, csak vitaminokat és táplálékkiegészítőket fogyasztok
a gyógyulási folyamatom érdekében!



Minden héten kedden este van az ágynemű áthúzás napja,- hát ez a héten elmaradt, nem tudtuk miért.
Reggel kiderült :-D
Szerdán hajnali 5.30-kor arra ébredtem, h.felkapcsolódott a szobánk szinte összes villanya és berobogott
egy rakás ember.( Most már tudom,h. szám szerint 5 fő! A 4 ágyas szobába.)
Hallani nem hallottam semmit, mert füldugóval alszom,- ezért még viccesebb volt a jelenet...
Berobogtak... villany fel... a takarómat lerántották rólam, mivel én voltam az ajtóhoz legközelebb...
annyira megijedtem, h. hirtelen iszonyú fejfájástört rám, legszebb álmomból vertek fel szó szerint.
Úgy éreztem magam, mint egy kolumbiai drogbáró, akin kommandósok ütnek rajta hajnalhasadtán.
Kivettem a füldugóim és kiderült,h. mivel túl sok lett a fürdetős beteg (akik egyedül nem tudnak fürdeni,csak segítséggel) az osztályon, ezért néhány szobában nem este, hanem reggel lesz a fürdetés szerda reggelenként, amikor ágyneműcsere van. Csak ezt este nekünk elfelejtették mondani :-O
Félkómásan álltam az ágyam mellett, míg lecserélték az ágyneműm, majd visszatettem a füldugóimat, fejemre húztam a kispárnámat és fél8-ig fel sem keltem. Nagy szerencsém,h. bárhol, bármikor azonnal el tudok aludni.
Később a szobatársaim azt mondták, h. csak annyit kérdeztem a nővérektől,h. reggeli is most lesz vagy aludhatok tovább,- hát én erre már nem is emlékszem.

A múlt héten egy állítólag fülsüketítő tűzriadót is sikerült átaludnom,- egy bácsika éjjel rágyújtott az egyik emeleti társalgóban és kigyulladt a kanapé. Reggel mindenki hullafáradtan kelt emiatt....
Úgy tűnik "szerencse", h. 2 szobatársam is horkol és ezért rászoktam a füldugók használatára, így teljes nyugodtan alszom és kipihenten kelek. Minden rosszban van vmi jó!-ismét igaznak bizonyul.

                                                                                Budakeszi Vadasparkban


Szombaton 2 órás családi kiránduláson vettem részt :-)
Végig "nordic walking"-oltam a botjaimmal a budakeszi vadasparkot, ami hegyen-völgyön át vezet.
A bokáig érő avarban elég óvatosan kellett lépegetnem, mert nem látszott a sok falevél alatt,h. éppen hol fogok gödörbe lépni vagy kisebb sziklákra, nagyobb kövekre.
Az orvosaim és a gyógytornászom haja tuti égnek állt volna, ha ezt meglátja, mert ha seggre esnék, annak
számomra "végzetes" következményei is lehetnének, de mindenképp hátráltatná a felépülésem.
Dehát kockázat nélkül nincs siker!!!
A győri kórházban egy héttel a műtét után volt egy szörnyű élményem,- elvesztettem az egyensúlyom és fenékre estem. Mivel a Lumb. IV.-V. csigolyám között nincs porckorong, így a rázkódás az agyvelőmig hatolt,
szerencsére nem lett súlyosabb következménye. Nagyon megijedtek a nővérek, azonnal ott termettek.
Miután éreztem,h. ijedtségen kívül talán nagyobb baj nem ért, elütöttem egy poénnal a dolgot:
"csak teszteltem a csigolyáim" - mosolyogtam rájuk.

A gyógytornászom, Évi szerint nagyon gyorsan fejlődök, persze szerintem lassan :-O, szívesen siettetném az időt...de nem tudom...most türelmet (is) tanulok, mert amúgy alapvetően nyüzsgős-pörgős, nem egy türelmes ember vagyok.

A héten nagyon megdicsért Évi, azt mondta, "na végre elérte a gluteusod (farizom) az 1-est". A gyógytornász izomerő skála 1-5ig terjed,-szóval, eddig nulla volt a farizmom, hát onnét nézve az 1-es már fejlődés,-megjegyzem 6 hét alatt sikerült elérnem.
De, ha azt nézem,h. szép, gömbölyű, "néger- futónő- seggem" VOLT, akkor elkeserítő.

Simán lábtolóztam 120kilóval, mindig is erősek voltak a lábaim és a farizmom, most meg tessék...
Ez van, dolgozom az ügyön!!!!

A párom nagyon kedves, ő azt mondja, h. előbb a mozgásom javuljon, rendeződjön és aztán ráérek foglalkozni az izmaim visszaépítésével. Az eszem teljesen igazad ad neki, és értem is a dolgot, én is ezt mondanám más vkinek, aki megbénult és épp felépül. De annyira nehéz ez! Most rólam van szó, nem másról, így ebbe mindenképp vegyül érzelem is. Hát minden nő hiú, én is biztosan az vagyok,- ki a fene akar "csoffadt" lenni!? De közben meg, itt az osztályon nagyon sokan kerekesszékesek (engem csak táppénzcsalónak hívnak, mert lábon járok, ahogy ők mondják ) és mit nem adnának azért, ha 2 bottal tudnának járni, mint én.
Hát, igen az ember örök elégedetlen, mindig többet és többet akar, mint, ami van :-O dehát az elégedetlenség viszi előre a világot!


Míg jó idő volt kizárólag Nike Free-ben jártam, nem szoktam márkákat favorizálni, de ezt a cipőt nagyon eltalálták a gyártók. Pillekönnyű és tényleg a mezítláb-járás élményét adja vissza. Minden gerincproblémás, lúdtalpas embernek csak ajánlani tudom, nekem most kimondottan segít abban,h. a talpam minden kis izmát használjam.

Mióta bejött a hűvösebb idő, kint használom a Reebok easy tone-t ,- míg nem sérültem le, röhögtem azon,h. alakformáló cipőnek hirdetve adják el, h. ez mekkora üzleti fogás...minden lusta nő arra vágyik,h. ne kelljen edzeni, csak járkál és formálódik az alakja. Kamunak gondoltam,és továbbra is fenntartom,h. normál izomzatú emberek esetében ez igaz, de jelen esetemben....basszus micsoda vádli izomlázam lett benne :-) Kénytelen vagyok teljes talpon gördülni, nem tudok benne alibizni, a talppárnázata miatt instabil felületet ad, így a gerincoszlop kis stabilizáló izmait is dolgoztatja. Gerincproblémásoknak lúdtalpasoknak ezt is csak ajánlani tudom, de azt gondolom,h. a legjobb az, ha váltogatjuk a cipőinket, h. az izomzatunk ne szokjon hozzá mindig ugyanahhoz a helyzethez, mindig kelljen alkalmazkodnia az új ingerekhez.

Szóval csodák továbbra sincsenek, ha szeretnétek jól kinézni, akkor meg kell dolgozni érte, sipirc edzeni :-)))))


A saját motivációm egy kolléganőm, egy kanadai edző Zuzanna Light,
szeretném annyira összeszedni magam...bár mű-cicóra nem vágyom, csak szép izmokra :-)

Na ez még Makó-Jeruzsálemtől, vagy Magyarország -Kanadától, dehát kellenek a célok!


Töretlenül erősödöm továbbra is, egyelőre nincs megtorpanás a fejlődésemben,- de ez azt gondolom lelki tényezőkön múlik elsősorban. Az agyunk irányítja a testünket, az agyunkat pedig mi magunk tudjuk befolyásolni a gondolataink által. Na, ezt csak kigondolni és leírni ilyen egyszerű :-) véghezvinni kicsit nehezebb.
Ami nem öl meg, az megerősít,- mondogatom magamnak nap, mint nap!
Tavasszal elvégeztem az Iron box cross tanfolyamot Tatarek Rezsőnél, - ami Rezsi részéről arról szólt, h. hogyan öljük meg 3 nap alatt naponta a kedves edzőjelölteket!
Első nap a fekvőtámasz minden válfaját végigvettük a hindu push up-tól ( magyarul "fagyi" vagy "nyalóka" ) a  gémkapocs fekvőtámaszig, hát, ha 300-at nem csináltunk aznap, akkor egyet sem. Másnap reggel úgy keltem, mint akinek betonba öntötték a karjait, a tricepszemben 1hétig izomláz volt, pedig nem vagyok edzetlen.
A 2. nap legvégén, mikor már alig éltünk mosolyogva közölte,h. csinálunk 10 kör predátort forgással, létrában, vagyis az 1. körben 1-et,a 2.-ban 2-őt, a 3.-ban 3-at és így tovább a 10-ben 10-et végzünk. Vagyis összesen, ha a végére érünk ez 55 predátort nyomunk le. A lányok 3-4 körnél szálltak ki,a legkitartóbb fiú 6 körnél, én végigcsináltam...nem volt kötelező, 8-nál szólt R., h. nem muszáj végigtolnod....nagyon konok ember vagyok, túlságosan fafejű, ami sokszor nem jó, de néha mégis. Persze,h. végigküzdöttem.
Hát, most nap,mint nap konok predátort játszom,- most viszont muszáj végig tolnom, a cél érdekében, nincs választásom!

Mikor elkezdtem a saját fejlesztésű "járás iskolámat" a futópályán, 2 kör után kipurcantam. Most 6 kört lazán végigcsinálok,- ez 45 perc gyaloglás. Szeretném 60 percesre fokozni és a gyakorlatok nehézségét is folyamatosan növelni! Aztán egyszer talán elérek a tényleges futóiskolához is :-)

A héten már áttértem a szobabiciklizésről a sífutásra. Sajnos nem elliptikus, csak előre-hátra "csoszogós", így
ezen nem igazán dolgozik a farizmom, ami nekem fontos lenne, de a biciklinél mindenképp több izomcsoportot dolgoztat meg. Igyekszem minden nap rápattanni, szerencsére a folyosón van, így esténként tudom hajtani.


A konditermi erősítő edzésemen is új edzéstervet kaptam. A régi gyakorlatsorom főleg fekve volt, most már állva végzem a gyakorlatok nagy részét, talán csak 2-nél ülök fitball-on.
És ami még újdonság, taposón melegítek be,- egyelőre 5 percet taposok egy egyszerű Kettler taposógépen.
Sajnos mivel nagyon eltérő (még) a 2 lábam ereje, ezért a bal lábammal 2-es erősségre tekerem, a jobb lábamnál 1-esre. Első alkalommal 170 lépést sikerült megtennem és bitangul elfáradtam. Második alkalommal ugyanezeknél az ellenállás beállításoknál már 216 lépést sikerült megtennem. Próbálom egyre feljebb srófolni az erősséget és a lépésszámot.

Tündérhegyi kirándulásom

Eltelt a várva várt 6.hét!!!
Ülhetek :-) persze egyelőre csak dynair párnán,de már ez is ünnep nekem!
Eleinte eldönthettem, h. állva vagy fekve eszem, nem volt kellemes.
Mondjuk nem is bírtam ülni, nagyon fájt, hasogatott az összes idegvégződésem
az ülőgumómon, a combhajlító izmaimnál, a vádlimnál...

Ilyenkor tudom értékelni,h. már mennyivel jobb a helyzetem :-) ülhetek,
könnyebben mozgok, elmúlt a fájdalmaim nagy része. A regenerálódás útján haladok folyamatosan előre!

Vasárnap családi kirándulást tettünk a "Tündérhegyre".
Mindenkinek azt mondtam, aki meglátogatott,h. szép időben nézzetek fel oda, biztos van ott egy kilátó,
hát nem volt.  :-O
Elindultunk a két könyökmankómmal botozva, mert már nem könyökmankózok, tulajdonképpen
én "nordic walking"-olok velük :-)
Szóval elindultunk a gyönyörű őszi napsütésben, az út gyanúsan lefelé vezetett millió kanyargó lépcsőn át
a "hegyre". Jól elfáradtam, mire odaértünk egy épület elé, amin egy táblán ez állt.

"TÜNDÉRHEGY"
PSZICHIÁTRIAI INTÉZET

Zsombornak mondtam, h. itt még sincs hegy, de biztosan itt laktak régen a tündérek, ezért hívják, most is így. Mégsem mondhattam neki, h. itt "zizik" laknak és ők a "tündérek".
Amíg én kicsit megpihentem, addig a Fiúk még bejárták a völgyet, aztán visszaindultunk.
Utólag bevallom merész vállalkozásként,- dehát szeretem a kihívásokat,- nem a lépcsőkön mentünk
vissza, hanem a másik irányból kanyarodó szerpentinen. Állati meredek volt, ezért a végén már lankásítottam
a meredekségén és átvágtam rajta, igaz így meg többet kellett mennem...
Jólesően elfáradtam és rájöttem megint,h. még elég gyengék a lábaim és a farizmaim is, de akaraterőnek nem vagyok híján. Titkon remélem a fiam is megtanulja majd,h. ingyen nem adnak semmit, mindenért meg kell dolgoznunk,küzdenünk. Ezt látja az Apjától is és tőlem is! Földhöz ragadt ember vagyok,-úgy gondolom csodák nincsenek, a csodák bennünk vannak,de csak,ha teszünk is érte!

                                                                   A "Tündérhegynél"


Érdekes az élet,- minden helyzetből lehet és kell is tanulnunk!
Két okból írom ezt a blogot:
1. ne kössek ki a "Tündérhegyen" :-) ne kezdjek el azon filózni, miért pont velem...stb...
    inkább kiírom magamból, amit gondolok.
2. más hasonló helyzetben levőknek erőt adjak, nincsenek egyedül, nem csak velük történik banális
    véletlen.

Sikerült máris "nyernem" ezzel a helyzettel, ami előállt,- lett egy "blogbarátnőm" :-D
Már, ha létezik egyáltalán ez a fogalom,- ő erre azt mondta, "ez olyan XXI.századi".
Még nem találkoztunk, de anélkül is tudom,h. rokonlelkek vagyunk.
Vannak emberek, akikről első pillanatra azt gondolom,h. azonos hullámhosszon vagyunk,
pár szóból is értjük egymást. A BARÁT, nekem az, akivel, ha csak évente 2x találkozunk, akkor
is van mit mondanunk egymásnak és olyan , mintha 2 napja láttuk volna egymást.
Van ,akit naponta látok, mégsem lesz sosem a barátom, mert nem értünk szót.

Szóval Ritára a TRX-en keresztül találtam,vagy ő én rám,- ő is ír egy blogot, hihetetlen pozitív ember,
sokat "beszélgetek" vele.Sok mindenben egyetértünk! Kíváncsian várom,h. megismerjük egymást.
http://bobice.b13.hu/ 
Bóbice naplója címen ír blogot, szintén a felépüléséről.
Érdemes beleolvasni! Életerő árad belőle!

A minap felhívott  egy ismerősöm,h. köszöni, szépen mennyi erőt adok neki,
mióta olvassa a blogomat, rájött,h. a nehéznek hitt élete nem is az.
Ha keseregni támad kedve, beleolvas és feleszmél,h. sanyarúbb is lehetne sorsa.
Hát, ezt először nagyon furcsálltam, nem értettem,- de aztán rájöttem,h. minden
nézőpont kérdése. Nálam is vannak rosszabb helyzetben lévők, és jobb helyzetben lévők.
Az a lényeg,h. az adott helyzetből és önmagunkból kihozzuk a maximumot, és akkor nyugodtan fekhetünk le.
Mindenki táplálkozik vmiből, vkiből, csak egyensúlyban kell tartanunk az adok-kapok oldalt.

ÚJ KIHÍVÁSOK! :-D

4 héttel a műtét után megkezdhettem a speciális konditermi erősítő edzéseimet gyógytornász felügyelete mellett kiscsoportos sportterápián. Nagyon élvezem, új kihívás, új környezet,- nem a szobámban tornázom és szól a zene, léleküdítő!
45 perces egy foglalkozás, mivel a műtét utáni 6.hétig nem ülhetek, ezért tornaszőnyegen fekve vagy fitball labdán hasalva végzem a gyakorlataimat. 

( a fotó dátuma megint elcsúszott, mertez 2011.11.11-én, pénteken készült )

A fotón is látható,h. egy speciális bordásfal segítségével erősítünk, aminek kétoldalt alsó és felső csigarendszere van. Az ellenállást 3 rugó adja. Én eleinte 1 rugót is alig tudtam pl. lábtolásban kitolni,

mint egy lábtoló gépen...most bal lábbal "3rugós" vagyok, jobb lábbal még "2rugós".

Szerencsére annyit sikerült erősödnöm az elmúlt 2 hét alatt,h. várakozó listára kerültem a a nagycsoportos sportterápiára. Ez szuperjó lesz, ha mehetek rá, mert az már 1,5 órás foglalkozás, megint kapnék egy kis löketett,- új kihívást! 

Még mindig iszonyú rosszul festek :-( fotókkal, inkább nem sokkollak benneteket.

Gyakorlatilag a farizmaim lesorvadtak, a jobb oldali gluteus medius-om szinte egy az egyben eltűnt, ami fontos stabilizáló izom a járásban, állásban...ezért még kicsit "bicebóca" vagyok. Asszimetrikus edzéseket végzek,h. utolérje a jobb lábam izomereje a balt.

Mindemellett az összes lábizmom sorvadt,-a bal lábam izomereje drasztikusan javul, a jobb kicsit lassabban követi. Iszonyú gyengék a combhajlító izmaim és a vádli izmaim, a talp izmaim is,- a jobb lábam musculus quadricepszének izomfejei 4-5 cm-rel "feljebb csúsztak" , annyit rövidült az izom a gyengülése miatt.

A feje régi helyén gödör tátong és a bőröm csupa ránc. Ijesztően csúnya!

Döbbenetesen gyorsan épül lefelé az izomzatunk, 1-2 hét leforgása volt az esetemben, nagyjából 5 kg izom lesorvadása. Bezzeg visszaszerezni  közel azt az izomzatot, nem ennyi idő lesz! 

4,5 héttel a műtét után a kezelő orvosom azzal a jó hírrel fogadott a viziten,h. annyira gyógyult a hegem,
megkezdhetem a vízi terápiát is. Nagyon megörültem neki, még aznap a habok közé vetettem magam :-)
Általában ezt csak 6 hét után szokták javasolni.
Mintha megéreztem volna, mikor a hosszú hétvégén hazamentem, beszereztünk nekem egy új úszódresszt, mivel a régit gyakorlatilag kifogytam.
Na, az is nagy kaland volt!
A győri Decathlon áruház próbafülkéje  enyhén szólva "japán design" ,még én a vékonyságommal is alig fértem el benne. Hol itt,hol ott "türemkedtem ki" a függönyéből,- ülve öltözni még mindig nem tudok, mert képtelen vagyok elérni a lábam, nem tudok lehajolni, leguggolni, és ülve nem tudom kinyújtani a lábam :-)) 
Fekve szoktam öltözni, dehát ez ott kivitelezhetetlen lett volna, így birkóztam az úszódresszel és gyors döntést hoztam, kevés próbálgatással, hosszas vizuális szemrevételezéssel.

Isteniek a "vízi balett" edzéseink,- iszonyú nehéz egyensúlyozási feladatokat végzünk vízi bucival, vízi kézisúlyzóval erősítünk...stb...nagyon hatékonyak a gyakorlatok az izomzat lazításában, nyújtásában.
Illetve a víz  felhajtó ereje miatt, a testünk töredékét kell csak megmozgatnunk, így az ízületeink tehermentesítve vannak. Úgy gondolom, h. ami mozgást egy kerekesszékes el tud végezni a vízben,
azt előbb-utóbb a parton is meg tudja csinálni, csak speciális gyakorlatokkal és rengeteg befektetett energiával kell növelnie izomerejét az adott izomcsoportban.
Pl. Én nem tudok szárazföldön még támaszkodással, némi karerő segítségével sem lábujjhegyre emelkedni,-
nagy élmény volt számomra,h. végre 4,5 hét után, a vízben minden különösebb erőlködés nélkül ez sikerült!


Fura élmény volt, az első vízbe menetelem,- évekig tanítottam óvodásokat úszni, jól úszom, most mégis annyira bizonytalan voltam. Nem a víztől féltem, hanem valahogy megváltozott a súlypontom, a vízfekvésem
a mozgáskoordinációm romlott, az izomzatom még gyenge és a műtéti területen rendkívül merev.
Egyelőre nem tudnék úszni semmilyen úszásnemben.
Előadtuk a "hattyú halálának" néhány felvonását,- összesodródtunk egypárszor a vízi bucikkal.
Kicsit féltem először, óvatos voltam ,mert a műtét utáni 6.hétig nem végezhetek törzsfordítást, h. megfelelően stabilizálódjon a gerincoszlopom. A vízben óhatatlanul is fordulhat az ember lánya, ha elveszti az egyensúlyát és billen, csobban, merül :-) 
3 alkalom vízi torna után kiállítottak nekem egy igazolást,h. vízbiztos vagyok, -ez azt jelenti,h. ezentúl egyedül is mehetek a szabadidőmben, önszorgalomból úszni.Juhéjjjj!!!! :-) 
Gondolhatjátok,h. mostantól uszonyt fogok növeszteni, esténként irány az uszoda! 


AMI NEM ÖL MEG, AZ MEGERŐSÍT!
Ha nem a jelenlevő helyzetben lennék (ezt hangsúlyozom), akkor még akár élvezhetném is ezt a helyet, hisz
egész nap azt tehetem, amit szeretek: EDZEK!
Tulajdonképpen ez olyan, mint egy edzőtábor, csak nem élsportoló vagyok és versenyre készülök, hanem a felépülésemért küzdök és az életem újrakezdéséért!


Nagyjából egy napom:

7.30 körül reggeli 

Délelőtt: 
45 perc láb és farizom erősítés Therapy master-en  ( ez a gyógytornászok TRX-e :-)
20-30 speciális gerinctorna ( lapockazáró és gerincmerevítő izmok erősítése, mobilizálás...)
45 perc speciális konditermi erősítés 
45 perc vízi torna  (heti 3x kötelező+ nekem most már fakultatív is)


12¨ körül ebéd


ebéd után: 
30 perc biciklizés 


16¨ körül uzsonna
18¨ körül vacsora (plussz hasbaszúrom magam vérhigítóval 3 hónapig!) 


Önszorgalomból minden d.u./este:
- lépcsőn járok 4,azaz 4 db lépcsőfokkal kezdtem után lépegetéssel, mint az ovisok és 
  a könyökmankóról karral toltam fel magam :-) a tricepszem és az alkarom irtó erős is lett ;-)
   Jelenleg 4x 26 lépcsőfokot teszek meg fel-le váltott lábbal lépve,1 bottal,alig támaszkodva,
   plussz    2x 26 lépcsőfokot fel-le oldalazó járással,h. a comb közelítő és távolító izmaim is örüljenek.


- 1 órát erősítek gumikötéllel, gumiszalaggal, dynair-rel.
- 45 percet a futópályán és a füvön "járás iskolázok"
Hogy mi ez?
Atléta voltam 10 évig,- kipattant a fejemből, ha létezik futóiskola, akkor miért ne lehetne "járás iskola" is!
Kitaláltam speciális gyakorlatokat, persze itt nem árulom el őket ;-) amiket 2 könyökmankóval járva is tudok kivitelezni,- gyalogolok körbe a futópályán és szakaszonként, mint egy fartlek edzésnél elvégzem a gyakorlataimat. 
Arra nem gondoltam,h. a szobáink ablaka, pont a pályára néz,- a szobatársam, Marcsi,meg is jegyezte első alkalommal, mikor látott,h. milyen furán sétáltam az udvaron :-)))

 Therapy master-en

 

Tiszta vizet a pohárba

 Tudom,nem erre számítotok, de egy kis kitérőt teszek... 

Mint ahogy ez lenni szokott halandó emberi társadalmunkban, vannak kedves segítőkész emberek és akadnak áskálódó hátunk mögött beszélők.
Kicsi ez az ország, a kígyó is beleharap saját farkába, minden info visszaáramlik, így hozzám is érkezik 
pletyka...mit beszélnek a népek...

Tiszta vizet  öntök a pohárba :-) csak hogy ne kelljen találgatni.

Nem, nem sportbaleset ért, csak feltettem egy dobozt egy pultra.
Nem, nem volt rossz mozdulat, minden edzés után feltettem ezt a dobozt erre a pultra.
Nem, nem volt nehéz, 2db kicsi számítógép hangfal volt benne.
Nem, nem hajtottam túl magam, aznap nem is edzettem, csak edzést tartottam.


Tények:

Évekig fájt a derekam lumbális részen, évek óta "ki volt szakadva" jobbról 2 csigolyaívem, ez nem sérv, ezzel életünk végéig is ellehetünk megfelelő gerinctornával, -én is viszonylag tünetmentes voltam kb. 12 évig.

Mindig csak fekvő rtg. készült a gerincemről, így hiába jártam orvostól orvosig, csak tünetkezelést kaptam...magyarul itt egy krém kenje be, itt egy gyógyszer vegye be....de az okát senki nem tárta fel.

Mígnem rátaláltam egy lelkiismeretes mozgásterapeuta dokira tavasszal, és Ő álló rtg-hez ragaszkodott.

"Maszek" nagy nehezen sikerült elintézni a rtg-t és kiderült az igazság!

Velemszületetten a jobb csípőm vápája sekélyebb a balnál, és 1 cm különbség van a 2 csípőm között.

Dr. Kovács Gellért www.mozgasszabadsag.hu csak ajánlani tudom!
Mindehhez 37 év kellett,h. megtudjam, pedig tucat orvos megvizsgált és számtalan fekvő rtg. készült rólam.
Mégis magam fedeztem fel,h. féloldalasan guggolok,- egyik térdem előrébb csúszik a másiknál és egyik csípőm feljebb kerül a másiknál...ezért fordultam Gellérthez.

Sokat segített Gellért az okfeltárásával, a derékfájdalmaim teljesen megszűntek, mindent tudtam továbbra

is sportolni. De tudtam,h. előbb-utóbb elkerülhetetlen a sérv, mert 37 éve nyíródnak féloldalasan a csigolyáim és ez már statikai elváltozásokat eredményez. 

Ha évekkel ezelőtt derült volna mindez ki egy sarokemeléssel ki lehetett volna korrigálni, és ma nem 

lennék ebben a helyzetben. Ami nem öl meg az megkeményít! Ebből is csak tanulok és erősödök általa.

Szóval a híresztelésekkel ellentétben nem a súlyzós edzésektől, nem a TRX edzésektől ....stb... lett a sérvem!

Sőőőőt, a sport által sikerült eddig húznom az időt, kész csoda, h. csak most lett.

Átlag esetben egy gerincsérvműtét félórás és 3 nap múlva saját lábán távozik a páciens,

az én esetemben nem ez történt, de ez iszonyú ritka.

Szarvas prof. szerint az történt,h. mikor feltettem azt a nevezetes dobozt, kitüremkedett a sérvem,

ami kiszakadt volna és jóval nagyobb lett volna, mint lett. De erős volt a gerincmerevítő izmom, ami 

függőlegesen halad a gerincoszlopunk mentén,- és mint egy íj megfeszült és visszacsapta a sérvem, így

nem tudott kiszakadni, viszont sajnos egy idegrostot berántott  magával, és így lettem néhány napra 

teljesen béna mindkét lábamra és kell újra tanulnom járni,egyensúlyozni...

Nagyon-nagyon röviden ennyi az igazság.

Egy kis funkcionális anatómia : -)

Érdekes info-k bonyolult szervezetünkről,- az ember egy csoda!

Az izmok mozgatásának idegrendszeri alapjai vannak.Bár a szoros értelemben vett mozgási szervrendszerhez általában nem soroljuk az idegrendszer elemeit, az idegi működések nélkülözhetetlenek a mozgások megtervezése és kivitelezése során.

Idegi működéseknél beszélhetünk:

-központi ( centrális ),

-környéki ( perifériás ) 

-zsigeri (vegetatív, autonóm ) idegi folyamatokról.

 

A mozgások kivitelezésében az agy és a gerincvelő által alkotott központi idegrendszer, valamint a hétköznapi értelemben vett idegek által alkotott környéki idegrendszer vesz részt az izmokkal szoros együttműködésben. A központi idegrendszer által kiadott utasítást a környéki idegrendszer juttatja el a végrehajtó elemekhez, az izmokhoz. A környéki idegekben futó mozgató idegrostok végső soron közvetlenül az izomrostokhoz futnak. A mozgások finomsága attól függ, hogy egy idegrost hány izomrosttal tart kapcsolatot: a szemmozgató izmoknál szinte minden izomrostot külön-külön idegrost vezérel, míg a durva mozgásokat végző izmoknál, mint pl. a nagy farizom, egy idegrost több száz izomrostot is ellát.

A mozgások összerendezése, koordinációja, a járás összetett mozgásforma. A központi idegrendszer által kiadott utasítások lehetnek tudatosak, akaratlagosak, de lehetnek akaratunktól függetlenek, reflex által kiváltottak is. Izomreflexnek hívjuk az olyan folyamatokat, ahol a vázizom külső erő által (pl. ütés) való megmozdítása az izomrostok között elhelyezkedő receptorok révén, a környéki idegek érzőrostjain keresztül olyan ingerületet juttat el a központi idegrendszerbe, amely ott újabb mozgást kiváltó választ hoz létre. A kiváltott válasz a környéki idegek mozgató rostjain keresztül jut vissza az izmokhoz. Az itt leírt folyamat alapvető fontosságú a mozgások összerendezésében, a mozgáskoordinációban, mely tudatos elemeket és reflexeket egyaránt tartalmaz. Járás alkalmával, elinduláskor a láb emelését akaratlagosan indítjuk el, azonban a súlypont áthelyezésekor már reflexmechanizmusok is szerepet játszanak: ahogy az egyik láb leér a padlóra, mozgása reflexszerűen leáll, és a végtag támasztó feladata kerül előtérbe, ugyanakkor elkezdődik a másik láb felemelése a padlóról. A testhelyzet is csak állandó, apró módosításokkal és állandó izommunkával tartható fenn, melyben az egyensúlyozó szerv is kulcsszerepet játszik. A mozgáskoordináció tehát bonyolult, állandó munka, mely a központi és a környéki idegrendszer, valamint a vázizmok folyamatos együttműködését igényli.

Hát, ezért kell nekem újra tanulnom a mozgásmintáimat, mert egy kis idegrost ennyi mindent képes

befolyásolni. Szerencsére létezik, úgy nevezett ideg-izom emlékezet, ami segíti a gyógyulásomat, és minél 

nagyobb mozgáskultúrával rendelkezünk, annál könnyebb egy kis "emlékezést" kicsiholni a bonyolult szervezetünkből.

HULLÁMVASÚTON

2 héttel a műtét után átválthattam könyökmankózásra,-először nagyon tartottam tőle, ragaszkodtam a szokásos gurulós járókeretemhez,- de Évi, a gyógytornászom határozott volt. Fogta és elvitte, így nem maradt más választásom, mint könyökmankózni. Eleinte nagyon lassan mentem, a mozgásérzékelős ajtónál alig tudtam átérni, a frász kerülgetett,h. mikor fogok levágni egy remek piruettet.
Aztán, mikor biztonsággal jártam már a könyökmankóimmal, Évi előállt az újabb ötletével,- megtanít lépcsőn közlekedni.
A nagy feladatom abból állt,h. 4 lépcsőfokot felmentem és le.
Iszonyú fárasztó volt megemelni a lábaimat, mintha ólomlábakon jártam volna, vagy 100 kilót kötöttek volna a bokáimra,- nekem ,aki 10 évig futó voltam.
Azóta eltelt még 2 hét és annyit fejlődtem a lépcsőjárásban,h. minden este önszorgalomból 4x26 lépcsőt megteszek fel és le, utána 2x26 lépcsőt oldalazó járással, és minden kör végén 10x próbálok lábujjhegyre emelkedni a lépcsősor legalsó fokán. Ezzel próbálom életre kelteni a vádlijaimat, mert egyelőre sajnos nem igazán érzem őket, és nagyon gyengék,h.elbírják a saját testsúlyomat :-(
És közben két legyet ütök egy csapásra,mert ezzel nyújtani is tudom az egyre rövidülő Achilles-inam.

A 3.héten felmérték az oxigén kapacitásomat és a vér savasodásomat terhelés közben, illetve nyugalomban
is. Oxigénmaszkot tettek rám, vért vettek fülből, közben egy karergométert tekertem, míg egy számítógép elemezte a kapott eredményeket. ( pulzust, vérnyomást, oxigén felhasználást, savasodást...)
Nagyon érdekes volt!
Mindez ahhoz kellett, h. mehessek konditermi sportfoglalkozásra, nagyon várom már az új kihívást!
130 %-ot sikerült teljesítenem az életkoromhoz viszonyítva :-) 3 héttel a bénulásom és a műtétem után!
Nagyon örültem neki,- vajon mennyit teljesítettem volna a sérülésem előtt?!

Le kell,h. írjam ezt is,- nálam is vannak rövid hullámvölgyek,sürgetném a felépülésem, siettetném az időt, ha tehetném...elégedetlenkedem és elkeseredem...de aztán megemberelem magam és újult erővel folytatom a
HARCOM a saját szervezetemmel!
Nem tagadom, sírtam is,- terveink voltak/vannak, amiket most halasztanunk kellett a kényszerpihenőnk miatt,
kicsit okolom is magamat emiatt.
Egy ilyen sajtkukacnak, mint én vagyok,elég nehéz egy ekkora mértékű blokkolás!

Mindeközben tisztában vagyok vele,h. 3hét alatt óriási eredmény, ahol most tartok a bénulásból.
Tudom,h. szerencsém van a szerencsétlenségben,- pl. a gerincvelő sérültek 90%-ának katétere van,
én ezt megúsztam, 4 nappal a műtét után megszabadultam tőle.

Kis léptekkel, progresszíven fejlődök:

pl.- hason fekve eddig képtelen voltam behajlítani a lábaimat, most a balt könnyedén be tudom, a jobbat
      pedig kis segítséggel és nagy erőlködéssel...de sikerül!
   -  hanyatt fekve nem tudtam megemelni a csípőmet, most már ez is simán megy,ha nem is olyan
      magasra,mint régen.

Sajnos lábujjhegyre emelkedni nem tudok, nagyon gyengék a vádlijaim és a talpizomzatom is,
döbbenet,h. még a talp izmaim is sorvadtak, meggyengültek, szemmel láthatóan.



Próbáltunk egyszerű fitball labdás gyakorlatokat is a gyógytornászommal.
Pl.: 3x rugózok a labdán és 4.ütemre próbálok felállni....kis kapaszkodással sikerül is,
      elsősorban azért kell a segítség, mert a bal és a jobb lábam izomereje között óriási
      a különbség.
      - guggolás a bordásfalnál, fitballnak támasztott háttal....félguggolással 10x megy :-)

Szeretnék haza menni néhány napra, mert 1 hónapja nem jártam otthon. Most ezért tanulom az "ön-hasbaszúrás" művészetét, Kata nővértől. 3 hónapig vérhígító injekciót kell kapnom a trombózis veszély miatt, és csak akkor mehetek haza, ha van, aki beadja a szurit.
.
.
.


Nos, otthon voltam 4 napig a hosszú hétvégén !!!
FURA érzés volt! 
A kórházban és a rehab-on is hasonló emberek közt vagyok, ezért annyira nem
szembetűnő az ügyetlenségem és a gyengeségem. Arról nem is beszélve,h. akadálymentesített
az épület, nincsenek küszöbök, zuhanyszék van...sok minden megkönnyíti a mindennapjainkat.

Úgy éreztem magam otthon, mint egy hullámvasúton,-1x örültem,h. végre a szeretteimmel lehetek,
másszor meg sírhatnékom volt, mélyrepülésben,- mert iszonyú nagy a kontraszt a jelenlegi életem és a
pár héttel ezelőtti sürgős,forgós,tevékeny lényem között.
Nem szégyenlem, ez is én vagyok,néha az "erős" emberek is elfáradnak.

Kettős érzés volt bennem,- hullámvasút, -fent-lent.
Jó volt végre a saját kényelmes ágyunkban aludni,végre kipihenni magam,- mert valljuk be, felnőttként
3 idegennel összezárva lenni egy szobában....hát nem leányálom...éjjel vkit mindig katétereznek, forgatnak, ráadásul ha még a kedves lakótársak horkolnak is sztereoban....bár erre találtam egy isteni megoldást :-)
A füldugó csodás álmokat ad:-) először olyan érzés volt, mintha víz alatt lennék egy nagy akváriumban,
és zavart a saját szuszogásom, amit belülről hallottam, de aztán úgy elaludtam, mint akit leütöttek.

Jó volt együtt lenni a Párommal és a Fiammal :-)
Laca kényeztetett, Zsombor biztatott,h. "nagyon ügyesen mész már, anya" , még mankóversenyre is hívott,
melyikünk ér előbb az ajtóhoz, sőt, még előnyt is kaptam,h. legyen esélyem, ahogy Ő mondta.

Elkísértem őket a játszótérre, a füvön járástól másnapra irtózatos vádli izomlázam lett :-)
Kicsit "fociztam" is Zsombival,- a könyökmankóm volt a kapufa és óvatosan visszapasszolgattam
neki a labdát.

Másrészről, rossz volt szembesülnöm a ténnyel,h. egy csomó mindent, nem tudok megcsinálni otthon,ami
eddig természetes és magától értetődő volt.
Mindennapi dolgok, - nem tudok a hűtő alsó polcaira benézni,mert nem tudok sem lehajolni, sem leguggolni
egyelőre, nem tudom a gardróbból kivenni a pulcsijaimat, mert magasan vannak és nem tudok székre állni,
40 percembe került bepakolnom a szennyes ruhákat a mosógépbe Zsombor segítségével, ami máskor
10 perc önállóan, a kádba belépni óriási feladat, és mivel ülni nem tudok, állva paráznék,h. elcsúszok, ezért félig térdelve tudtam megoldani a fürdésem....és sorolhatnám végtelenségig.


A Párom és a Fiam maximálisan mellettem állnak, nagyon nehéz ÉLETHELYZET,- egy próbatétel ez
mindannyiunknak!

Szóval, volt egy kis hullámvasutazásom,-fontos,h. ezt is tudjátok, hisz olyanok is olvassák a blogomat,
akik sorstársaim és talán ebből is merítenek erőt,- nekem sem csak vattacukor-hiperszuper a javulásom.

Optimista vagyok és mindent, de mindent megteszek teljes erőmből a lehető legjobb gyógyulási eredményért!
A csodákban nem hiszek, azt gondolom agyban sok minden dől el, de nem elég hinni magunkban, rengeteget
kell tenni is az eredményekért, mert helyettünk nem fog senki tornázni és küzdeni!
Erőben és mozgásminőségben is szeretném kihozni a maximumot magamból!



( a fotó dátumai elcsúsztak :-O  )